2016. szeptember 22., csütörtök

na most az van...

...hogy sürgősen festenem kell új szöszöket, mert már megint egy poszt amit így kell kezdenem:

ez a gyapjú is az ősidők óta hever a láda alján...:)

szóval jah, legalább két éve (vagy három?) került el Kinga gyapja hozzám, vettem vagy cseréltük? olyan rég volt, hogy erre se emlékszem. arra viszont igen, hogy azért nem álltam neki, mert önmagában túl harsánynak gondoltam a színeit...

aztán múlt hétvégén beütött az isteni szikra: cérnázzuk egyszínűvel!! persze ahhoz lusta voltam, hogy valami mást fonjak mellé, de lustaságom jutalmául beütött a második isteni szikra: ott a (szintén ősidők óta kihasználatlan..) fekete drops lace!

így született meg ez a kissé pszichedelikus végeredmény, a színest nagyon vékony csíkokra szedtem, így igazán rövidek benne  a színátmenetek, úgyhogy attól sem kell tartani, hogy uncsi lesz megkötve*. 


*gondolom kendőként. már-már maguktól elkezdik kendővé kötni magukat a fonalak, ha meglátják a kötőtűt :DDDD

2016. szeptember 15., csütörtök

beköszön a múlt

Az idejét se tudom, mikor festettem ezt a gyapjat, de irtó rég hevert a láda alján... Jól kivárta a sorát, aztán olyan pikkpakk átalakult fonallá, hogy magam is meglepődtem. Szerettem volna, ha elég hosszú lesz egy kendőhöz, úgyhogy kétágú lett. 







*bejön nekem ez a sokfotókevésszöveg-ügy, ha nem vigyáztok, könnyen rászokok :)

2016. szeptember 3., szombat

sok a szöveg, haver!

Hát itt most biztos nem. 
Annyi képet lőttem a folyamat alatt, hogy vétek lenne nem képes riportban bemutatni, hogyan alakult át az Anettől vásárolt (egyébként szerintem valamennyi selymet tartalmazó, szuperfinom) merinó mesés fonallá.










2016. június 19., vasárnap

a kendő, aminél semmi sem az, aminek látszik

Eleve nézzük a megnevezést. Oké, kendőnek kendő, de mekkora? Vagy én maradtam túl alacsony a 165 centimmel, vagy a kendő nőtte ki magát sátorlappá. Hatalmas lett! Persze gondolhattam volna, már megint ellazáskodtam a szemeket, mindig elfelejtem kisebbre cserélni a tűt...

Aztán azt mondja  a minta, rózsák. A kertészkedés nem az én világom, de ezek tulipánnak tűnnek a szélén.

Na de félre a műhisztivel, imádom! Nagyon nyomasztott már, nem is tudom, mikor húztam el valamit ennyire, de cirka 13 hónap alatt kész lett végre. A mérete miatt meg nem aggódom, majd télen a nyakamba redőzöm, nincs az a zord mínusz, ami beférne alá. :))

2016. június 8., szerda

hát ez nem normális

De komolyan. Mármint én. Totálisan be tudok zsong(a??)ni, ha új kicsikatóság kerül ki a kezeim közül. Mármint ha épp nem bénáztam el. Taperolom, mutogatom (idegesítően sokszor...), hogy ugyemilyengyönyörűűűű? Lövök róla vagy száz képet, kis híján neki nem állok gügyögni.


Egyébként az eredeti poszt úgy szólt volna, hogy látszik, mennyire megöregedtem megváltoztam, régebben a buli kedvéért áldoztam be könnyedén a hétvégi alvásidőt, most meg a fonásért. Péntek este még így indultunk (30% tussah selyem, 70% merino vásárfia Ninától, még a gyapjúnapról):

aztán ez volt a szombati állapot:

és aztán vasárnap este kezdett gyanússá válni a dolog, mert hiába cérnáztam, mint a güzü, csak nem akart fogyni. 

Így csak tegnap este került le a rokkáról, akkor kiderült a turpisság: az eddigi legvékonyabbamat sikerült megfonni, kilencven grammos a kicsike és 980 méter. Imááááááááádom! :)


2016. május 29., vasárnap

pünkösdi rózsa

Mindig is mondom magamnak, ha valamit nagyon akarok, jobb, ha azonnal megcsinálom, mert öt perc múlva már szinte biztos, hogy nem azt, nem úgy és nem akkor akarom majd. :) Még valamikor az ősidőkben megláttam ezt a kendőt és festettem hozzá gyapjat, álmodoztam róla, de csak pakolásztam dobozból dobozba. Egészen addig várakozott, míg ki nem szerettem az eredeti tervből, viszont a hosszú hétvégén meg eszembe jutott, mennyire remek lenne horgolt kendőnek*!

Szóval előkaptam és szomorúan konstatáltam, hogy az ősidőkre jellemző sutaságom benne maradt, a sötétebbik fele elég nemezesre állt össze... Sebaj, kicsit rusztikusabb lett ott, nem tudtam mindenhol szép vékonyra fellazítani, de így is eléggé bejövős.


*ó, mára már legalább 4 másik projektről tudtam biztosan, hogy az készül majd belőle, a legutóbbi verzió szerint stólának szánom. de ki tudja még, mi lesz a befutó...? :)

2016. május 16., hétfő

művészi megrekedés

Nem bírtam tovább, muszáj volt nekiesnem ennek a pár hete festett gyapjúnak. 

Mikor előszedtem a dobozból, még azt terveztem, a fraktál fonást próbálom ki rajta, de olyan hevesen tiltakozott, hogy beadtam a derekam. Elnagyoltan szétszedtem barnákra és zöldekre, az ellentábori színből is jutott mutatóba mindkét csoportba. Egy motringra terveztem őket, előbb a zöldes részeket, aztán a barnát, végül mégis külön kívánkozott. 

Így még mindig összekerülhetnek egy projektbe, de külön is megállják a helyüket. 

Már a fonás alatt megjelent a kép, ahogy be kellene mutatnom őket, alul a barna, mint a fa törzse, felül meg a lomb. Hátizé. A fejemben nagyobb lombkorona élt. :D :D

Kihasználtam a lehetőséget egy asszociációs játékra*, van, aki virágra tippelt, más zöldfejű embert látott bele. Nesze neked, művészi kifejezőképesség... :D

*én kendőt látok bele, ki hitte volna, ugye? :)

technikai részletek és több kép szokás szerint a ravelry-n: fatörzs és lombkorona

2016. május 8., vasárnap

beteljesült szerelem

Örömmel tudatjuk a kedves egybegyűlt blogolvasó-közönséggel, hogy Bumble Bee és Maci Laci felvállalták szerelmüket és május elsején végleg összekötötték életüket.
 
Egybekelésük maratoni hosszúságú (becsült idő alapján vagy 30 óra) volt, szerelmük pedig 967 méteren fonódik össze. 

(és mint minden valamirevaló lagzi után, itt is órákig tartott a takarítás, az életbe' nem dolgoztam még el ennyi fonalvéget, de megérte...)

az ifjú párról több kép és a házasság technikai részletei szokás szerint a ravelryn :)

2016. április 22., péntek

Bumble Bee és MaciLaci

A múltkori festésből második projektként a két előszálnak estem neki. Konkrét céllal teremtődtek, anyák napjára, bár már bajosan készülök el időre. Szerencsére türelmes anyukát kaptam, kivárja a végeredményt... :)

Részletek ravelryn: Bumble Bee, MaciLaci

ui.: csak ne vonzana annyira a rokka, ideje lenne kötni is egy kicsit.. :)

2016. április 9., szombat

tanmese a szeretetről és önzetlenségről

***
Egy nap elered a faluban az eső, csak esik és esik szakadatlanul. Már térdig ér a víz, aztán nyakig, az emberek csónakkal menekülnek. Jön egy csónak a templomba a plébánosért, de ő elküldi, mondván "Fiam, én Isten leghűségesebb szolgája vagyok, eljön értem és megsegít". A víz esik, ellepi az első emeletet, a pap fentebb menekül, elküldi a második csónakost is, hogy majd Isten jön érte. Az eső tovább esik, a plébános már a torony tetején várja a mentést, de elküldi a harmadik csónakost is, Istenre várva. A víz tovább emelkedik, a plébános meghal és a mennyországba érve felháborodottan kérdi Istentől, miért hagyta el a bajban, mikor ő az egész életét Neki szentelte? Mire Isten: na de fiam, én három csónakot is küldtem érted!
***

Sokadjára írom meg és törlöm a posztot, vagy túl negédes vagy túl személytelen... Így ha nem bánjátok, csak megmutatom, amiket E-nek és anyukájának készítettem. Gyönyörű ajándékkal leptek meg, nem akármilyen rózsafüzérrel, egyenesen a Vatikánból, áldással, rózsafából, rózsaillattal...

Nem ment könnyen, a körsálat harmadik nekifutásra sikerült megkötnöm, a tábla szövegét is sokáig kerestem, de elégedetten és boldogan csomagoltam be a végeredményt. Szeretettel két csodás hölgynek. :)

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails