2017. november 19., vasárnap

újrahasznosítás

Pár hete pakolásztam az anyagos fészerben (csudadolgokat rejt, gombok, méteráruk, fonalak, hímzőfonalak...:))) és találtam egy ládát. Teli olyan ősrégi kicsikatóságokkal, amiket már nem használok, de eddig sajnáltam megválni tőlük. 

Erőt vettem magamon, egy része ment az adománycsomagba, de a többi... Nézzétek, milyen kincse(ke)t találtam!

Egy időben megrögzött forma-varró voltam, volt itt még csirke és gitár alakú táska is.. És igen, hordtam is őket. Megboldogult, őrült ifjúkor... :)))

Na de ami utcára már nem menő, tökéletes projekttáska! Ugye? :)
 




2017. október 11., szerda

új haj - új élet. vagy legalábbis sapka.

Pár napja átpakoltam a ruhatáram és kissé képen vágott, mennyire elszürkültem. Imádom a szürkét, nincs is vele baj, de ekkora mennyiségben...

Gyorsan előkaptam hát a piros kabátomat és ha már a fejemen színt váltottam (másfél évtizedes vörösség után elindultam a megvilágosodás útján;), rendeltem egy kis (fotózhatatlan) petrolkék puhaságot. 

Villám projekt, nagyon szeretem a végeredményt, de valahogy mégse az igazi. Keresem az új színeimet. 

Lehet, hogy kénytelen leszek magamnak festeni valamit (mert nincs egy fonalamse'). :D

2017. szeptember 23., szombat

a túlbuzgóság jutalma

Talán valamikor tavaly télen volt egy kacskaringó hírlevél, amiben a nemezelt mamuszokról volt szó. Azon melegében rendeltem egy gombolyag Big Delight-ot, aztán persze elszállt a lelkesedés.

Nemrég azonban mégis nekiálltam... Szerettem volna a gigaprojektek mellé valami gyors, egyszerű sikerélményt. Sikerült is ezt abszolválni egészen addig, míg a horgolás tartott.

Hááááát, ekkora volt rám nemezelés előtt. Követtem a mintában megadott számokat és bíztam a jószerencsében. 

Nem is lett volna (talán) gond, ha nem pörgöm túl a végét és nem egy 140 (!) perces, 90 fokos programon mosom ki. Így hát...

Erika barátosnémhoz költözött, akinek szerencsémre két számmal kisebb a lába. Én meg kivárom, míg újra lesz készleten, aztán jön a mamusz 2.0 projekt. :) :)

2017. szeptember 9., szombat

végre, végre, végre!!!!

Jajjh, el se hiszitek, mennyire boldog vagyok, hogy végre monitorra vihetem ezeket a mondatokat. Nagyon hosszú út vezetett el eddig a posztig, sok szenvedés és kudarc, de végre sikerült! Dorisnak, a ~másfél kilós csivavánknak végre sikerült megfelelő ruhát készíteni

A történelmi hűség kedvéért érdemes megnézni, honnan indultam. Kezdetben ott volt ez a pelerinszerű valami, aztán ez a valamivel használhatóbb kötött ruha, és végül ez a horgolt izémizé. Nem szépítem, a fotózások óta egyik se volt rajta. Nehéz ilyen kicsi testre normális ruhát varrni/kötni, ráadásul mivel extra vékony a lába, nem szeretem a belebújós pulcsikat, nem gyömöszölgetem azt a két kis fogpiszkálót át a lyukakon, hogy belebújjon....

Szóval évek óta gondolkoztam, mi lehetne a megoldás és végre sikerült!

A kiinduló alap ez a minta volt, először úgy terveztem, hogy a teljesen külön kötött alsó rész végig gombokkal csatlakozik majd a hátához, de az úgy nem jött be. De volt B terv és voila:

Természetesen sk festett KicsiKató fonalból készült, a fingering vastagságú zoknifonal két szálával dolgoztam:

Elöl a lábánál és a nyak résznél maradtak a gombok, így könnyen rá lehet húzni a pirinyó testre és nem kell a lábát nyomorgatni szegénynek: 

Úgy tűnik, tetszik neki (én meg annyira lelkes vagyok, hogy már tervben van a következő is! (nem kutya, ruha!:)))





2017. szeptember 5., kedd

van kedvetek együtt kötni?

Tudom, messze még az advent, de én már zokniadventlázban égek! :)

Történt ugyanis, hogy megláttam egy képet egy olyan adventi naptárról, ahol kicsi kötött zoknik voltak egymás mellé felcsipeszelve és elvesztem. :)

A negyede már kész, úgy tervezem, hogy mindet más-más fonalból készítem, de klassz lehet akár egyféléből is, nem? 

Nem is én lennék, ha nem készítettem volna hozzá zokniblokkolót.. De ezeknél az apróknál különösen fontos, hogy szépek legyenek. És minél nagyobbra van blokkolva, annál több csoki fér majd bele, szóval ez igazából praktikus lépés! :D :D :D 
Nagyon egyszerű egyébként, csak plasztik tányéralátét kell hozzá, 200 ft-ból kijön egy csomó... (felnőtt méretű zoknihoz is készíthetünk magunk, anyukám zoknijaihoz pl. külön vágtam ki múltkor, mikor nagyon dagadt a lába és nagyobb zokni kellett neki. Nagyobb mérethez érdemes 2-3 réteget használni.)

Ha van kedvetek belevágni, a fb csoportban megosztottam a "mintát" (már ha ezt mintának lehet nevezni:)) Aki pedig idegenkedne a fb-tól, írjon egy emailt és elküldöm neki levélben!

Éljen a karácsony!! (jah, még szeptember van, bocsi:)))

2017. szeptember 3., vasárnap

14 hónap!!

El se hiszem, hogy ennyi időbe telt, de pontosan 14 hónap telt el a szemek felszedése és a leláncolás között. :)

Még tavaly nyár elején kezdtem el ezt a kendőt, akkor már lenyugvóban volt az évek óta tartó kendőmániám, úgyhogy pár sor után el is ment a kedvem a folytatásától. 


Pedig gyönyörű a fonal, azt hiszem, az eddigi legvékonyabb, amit fontam (~900 m, 90 g, kétágú).. Mégis vagy egy évig felé se néztem. 

Szerencsére pár hete ráakadtam egy projekttáskában és kedvem is volt folytatni. A minta ingyenes és roppant egyszerű, én mégis elrontottam, úgyhogy egy egységgel nagyobb lett a kelleténél. 

A végére emiatt elfogyott a fonalam, úgyhogy egy másik kézzel fonttal fejeztem be, de így is nagyon szeretem a végeredményt. 



2017. augusztus 20., vasárnap

hát ez durva

Történt a nyár közepén, hogy anyukámnak megműtötték a szemét. Szürkehályog, rutindolog... annak, akinek van két klasszul látó szeme. Neki viszont a másik nem sokat ér, némi homályon kívül semmi nem jut át rajta. Így hát egy napig majdnem teljesen vak volt. 

Mindketten készültünk erre a 24 órára - ő mentálisan, hogy kibírja, én meg elkezdtem egy szimpla zoknit (hogy én is bírjam:))))

Szerencsére a műtét szuperül sikerült, másnap már majdnem jobban látott, mint én és ahogy enyhült a feszkó, azzal a lendülettel dobtam félre a projektet félúton. Akkor még ilyen szép volt:

Teltek a hetek és valamelyik nap kezembe akadt a gombolyag. Nem nagyon csípem a félkész ügyeket, úgyhogy betáraztam pár filmet és megkötöttem a másik párt. Határtalan volt az örömöm, egészen addig, míg zokniblokkolóra nem raktam őket. Ezt nézzétek:

Háromszor is átszámoltam, a szemszám stimmel. Viszont ha közelebbről megnézitek, akkora különbség van a két zokni között, mintha nem is ugyanazzal a tűvel kötöttem volna őket:


Nem tudok másra gondolni, mint hogy a stressz enyhülése és az idő múlása okozhatta, hogy ennyivel lazább lett a második. Egyébként maga a fonal nagy szerelem, kézzel festett KicsiKató darab:

Na ezért nem szeretem félretenni a projektet, hogy hetekkel később dolgozzak rajta. És ezért szeretem szimultán kötni a zoknikat: egyik passzé, másik passzé; egyik szár, másik szár; egyik sarok, másik sarok stb. 

(és most gyorsan befejezem a több, mint egy éve kezdett kendőmet, kell a sokk után egy kis sikerélmény. a zoknit meg azért elhasználom, tiszta haszon egy ilyen pár, ha egyszer bedagadna az egyik lábam, nem lenne gond, hogy szorít...:)))))

2017. augusztus 18., péntek

Podcast Péntek

Ma egy nagyon friss podcastot hoztam nektek, még csak egy adás van fent youtube-on, de biztos vagyok benne, hogy érdemes már most feliratkozni a csatornára. 

Aidan egy bencés szerzetes, New Yorkban él és még csak két éve köt. Hiányzott neki valami kreatív tevékenység télen, ami leköti a kertészkedésmentes hónapokban, és milyen jól tette, hogy a fonalakat választotta! 

Az instagram oldala is követésre méltó, de az első podcast után máris kíváncsian várom a többit. Nagyon érdekes egy ilyen ember szemszögéből látni a kötést (és a mindennapokat), aki annyira más közegben él, mint mi...

Knitting Monk Instagramon és Youtube-on

2017. július 28., péntek

Podcast Péntek

Mostanában rengeteg kötős podcastot nézek youtube-on. A 'rengeteg' alatt 'igazán rengeteget' értek, úgyhogy adja magát az ötlet, hogy miért ne osszam meg veletek a lejátszási listámat? 
Annyira természetessé vált az utóbbi hetekben a podcastok jelenléte az életemben, hogy komolyan elgondolkodtam azon, hogy meg kéne próbálni. Szerencsétekre viszont inkább vagyok grafomán, mint IRL cserfes, úgyhogy egyelőre biztos nem vágok bele, de rövidebb videókkal lehet, hogy megpróbálkoznék. Pont a festett fonalaknál merült fel bennem, hogy oké, megosztok egy motringról öt fotót, de még az se adja vissza minden részletét, nem lenne egyszerűbb a kamera előtt körbeforgatni? De. Szóval lehet, hogy haladok a korral és az írott szöveg + kép kombó mellé behozom a mozgóképet is. Majd meglátjuk. De vissza az eredeti témához. 


Hogy hosszasan legyen miről írni és ne hűljetek el a lista hosszától, egyesével adogatom a linkeket egy kis személyes ajánlóval. 

numeróúnó: (énkérekelnézést)

Ki mással is kezdhetném, mint személyes kedvencemmel, Kristinnel? Azt hiszem, ő volt az első, aki igazán a képernyőhöz ragasztott, legalább másfél éve követem, sok régebbi videóját is visszanéztem.

Brooklynban él és ma már főállású fonalfestő - tagadhatatlan, hogy a színkeverő munkássága is nagy hatással van rám, nem csak a köteményei. Köt, fon, fest, varr és újabban horgol is. 

Általában heti egy adás jön ki, az angolja (szerintem) szép és érthető, nem hadar (magamfajta folyton újrakezdőnek nem hátrány...), a kép gyönyörű (sajnos képtelen vagyok rossz minőségű videókat követni) és szerencsére rengeteget alkot, így nem unalmas hétről hétre ugyanazt megnézni. Ráadásul remekül bánik a nyelvvel, elég csak a csatorna és a fonalnévre gondolni - yarngasm és voolenvine.

(Annyira az életem része lett, hogy most kissé kijöttek az elvonási tüneteim, általában magyar idő szerint csütörtök éjjel kerül fel az új rész és még sehol semmi! :))

2017. július 26., szerda

Delight Fun Socks

Szeretem átláthatóan tárolni a fonalaimat. Kisebb-nagyobb átlátszó, műanyag dobozban, különféle rendszerek szerint csoportosulnak. Eddig elég volt a zoknifonalaknak egy kicsinyke doboz, de érthetetlen és rejtélyes módon az utóbbi pár hónapban megnőtt a kupac, így ideje volt költözniük. És mint tudjuk, a pakolás arra jó, hogy elfeledettnek hitt kincseket találjunk!

Így akadtam rá erre a két magányos gombolyagra, ezer éve vehettem őket, már nem emlékszem, hogy konkrét célom volt vagy csak úgy... Mindenesetre nem véletlenül várták jobb sorukat olyan rég, hát mire elég egy öt dekás gombolyag? Nagyjából semmire. Na de kettő!

Fogtam hát a két gombócot (kettes és tízes szín) és 56 szemet felszedve elkezdtem egy sima, szimpla zoknit kötni.* Viszonylag gyorsan megvolt és nézzétek, milyen klassz zoknik kerekedtek:

Puha, kényelmes, bár még nem tudom, mennyire strapabíró a Delight zokninak, de idén télen biztos jócskán le fogom tesztelni.



2017. július 4., kedd

Hermione meets Shrek

Nagyon népszerű ez az egyébként tök egyszerű zokniminta, úgyhogy csak idő kérdése volt, hogy én is kipróbáljam: 

Egy hosszan átmenetes, saját festésű fonalat választottam és bár a párhuzamos festés nem teljesen egyenletes (még:)), kicsit se bánkódom a végeredmény miatt.

Még akkor se, ha azok a galád kis mikromilliméternyi piros festékdarabok képesek a legváratlanabb helyeken felbukkanni és ilyeneket okozni:


(egyébként a reménykedőknek sajnálattal üzenem, hogy még nem unom a zoknikat, olyannyira, hogy épp kettő is van folyamatban)

2017. július 2., vasárnap

sültpaprika-saláta a la Kató

Ebben a melegben sokszor eszünk valami salátás-kencés-kenyeres ételt, akár vasárnap ebédre is. Gyorsan megvan, hidegen is isteni, tele van színekkel, ízekkel és vitaminokkal. Kell ennél több 30 fokban? :)

Hozzávalók 4 személyre:
 - 3 nagyobb kápia paprika
 - 1 csokor újhagyma
 - 1 csomag (80 g) madársaláta
 - 250 g feta
 - só, bors

A paprikákat egy sütőpapíros, vékonyan kiolajozott tepsibe teszem és 45 percre magas hőmérsékletű sütőbe teszem. A hagymákat vékonyan felszeletelem, lesózom és félreteszem. 

Ha megsült a paprika, lehúzom a héját, kicsumázom, kimagozom, aztán félbevágva tálcára teszem őket. (A szakirodalom szerint előbb 20 percre lezárt zacskóba kellene tenni a paprikákat, de én ezzel csak életemben egyszer éltem, ha jól le van sütve a paprika, enélkül is lejön a héja.) Sózom, borsozom, aztán felkockázom őket. 

A tálba rétegezem a hozzávalókat, a salátát, a kockákra vágott fetát, a paprikát és végül a lesózott hagymát. Ehetjük pirítóssal, bulgurral, rizzsel, mi ma a pirítós mellett döntöttünk. 

Jó étvágyat!

2017. június 17., szombat

póréval, cukkinivel és sajttal töltött sült burgonya

A napokban egy csomó River Cottage-ot néztem, onnan jött az ihlet. Hugh tökökbe töltötte a pórét, de az nem volt túl bizalomgerjesztő, hát elszaladtam pár termetesebb krumpliért a piacra. Íme, a recept:

Hozzávalók 4 (-éhes:)) - személyre:
 - 6 nagyobb burgonya
 - 1 póréhagyma
 - 1 kisebb cukkini
 - 5-10 dkg sajt
 - ízlés szerint erős paprika
 - friss bazsalikom



A burgonyákat bő, sós vízben félpuhára főzöm. Közben kevés olajon megdinsztelem a félkarikára vágott hagymát és a vékony csíkokra vágott cukkinit, sózom, és mikor kihűlt ízlés szerinti mennyiségű reszelt sajtot keverek bele. Ha van otthon, jöhet egy pár (nálam tíz nagyobb) bazsalikomlevél is felcsíkozva, illetve két karika, egyébként bivalyerős zöldpaprika apró darabokra vágva.

A burgonyákat meghámozom, kettévágom, a belsejüket kikaparom (késsel könnyebb) és egy tepsire rakom őket. Én szinte mindent úgy sütök, hogy a tepsibe teszek sütőpapírt, arra öntök egy evőkanálnyi olajat, amit egy darab kéztörlő papírral szétkenem rajta. Így az olajban sült finom ízt is megkapom, de nem tocsog semmi a zsiradékban.

A krumplikat sózom, borsozom és a masszát a mélyedésekbe kanalazom. 

Sütés előtt kapnak még egy-egy tekerésnyi friss borsot és forró sütőben addig sütöm őket, míg a teteje megbarnul.

Isteni finom, de nekem még így is kicsit nehéz a sajt és az olaj miatt, friss zöldségekkel ellensúlyozom a hatást. Egy kis rukkola is kifejezetten jót tenne neki!

2017. június 14., szerda

takaró projekt - a fonalak

Végre, végre, végre!! Jöjjön a racionális Kató, íme az adatok:

A fonalak festéséről itt írtam. Kicsit megpihentek, tavaly novemberben festettem és aztán idén, március utolsó napján álltam neki az első motringnak. Maga a fonalkészítés ezek szerint 75 napig tartott, persze ebből csak 14 napon fontam.

Guszti (Kromski Fantasia) volt segítségemre, a legnagyobb tárcsát használtam, annak is a nagyobbik részét. Legalábbis az elején, aztán valamiért annyira szorultak az orsók, hogy az eggyel kisebb vájatra váltottam (5:1, illetve 8:1 arányok). Navajo technikával cérnáztam.

12 színárnyalatból áll a kupac. Összesen 1805 m és 1218 g.

És az adat, ami a legnagyobbat üt: eddig  a festésével és fonással együtt kb. 2010 percet, azaz 33,5 órát töltöttem el. Durva. Na de ezért nem engedjük sokszor előtérbe a racionális ént, különben nem ülnénk le túl sokat mókolni a kézművességgel, igaz? 



Kató meg nagyon boldog, de most nagyon nem tud egy ideig ránézni erre a sok barnára. Pedig a végeredmény remek lesz, akár bele is köthetnék hétvégén (már színtisztán látom a lelki szemeim előtt).. 


LinkWithin

Related Posts with Thumbnails